Reggel korán volt. Az erdész szokás szerint járta be a területét, ellenőrizve a folyószakaszt. Arrafelé gyakran jártak horgászok vagy turisták, és megszokta, hogy mindent rendben tartson.

Hirtelen hallotta egy gyermek sírását.

Eleinte azt hitte, csak képzelődik. De a hang megismétlődött — tisztán, halkan, újszülött sírása. Gyorsan elindult a folyó partja felé.

Pár perc múlva, a fű között, a félig nedves földön, meglátott egy kis csomagot. Odament, kinyitotta — benne újszülött gyermek volt. Piros arcú, megfázott, sírt.

Az erdész egy pillanatra megdermedt. Soha nem látott ilyet egész munkája során.

Már éppen fel akarta venni a gyermeket, amikor észrevette a nyakát. A gyermek bőrén apró, friss tetoválás volt. Kicsi, de nagyon tiszta. Valamilyen szimbolikus kép — kör és vonalak.

Ez még nem volt a legszörnyűbb. A legszörnyűbb az volt, hogy már látta ezt a jelet korábban.

Néhány hónappal ezelőtt a rendőrök az erdőbe jöttek egy olyan csoport ügyében, amely gyermekkereskedelemmel foglalkozott. Az erdésznek mutattak fényképeket az előkerült gyermekekről. Néhányukon pontosan ugyanez a jel volt. A nyomozók elmagyarázták, hogy ez „megjelölés”, ami segít kideríteni, honnan származik a gyermek, kié, és hová kell szállítani.

Az erdész keze megfagyott.

Gyorsan felvette a gyermeket, és hívta a rendőrséget. A hangja feszült volt, de próbált nyugodtan beszélni. Megadta a helyszínt és a helyzetet.

Miközben várt, az erdő furcsán csendesnek tűnt. Pár perc múlva észrevett a folyó túloldalán egy autót. Fekete, rendszám nélkül.

Az autó állt, de a motor járt.

Azonnal megértette — ez nem a véletlen műve.

Az erdész a mellkasához szorította a gyermeket, és lassan eltűnt a fák mélyébe, próbálva elhagyni a nyílt területet. Ugyanakkor nem szakította meg a telefonos kapcsolatot.

Ekkor kinyílt az autó ajtaja.

Két ember szállt ki.

Gyorsan körülnéztek, mintha valamit keresnének. Az egyikük pontosan arra a helyre mutatott, ahonnan az erdész felvette a gyermeket.

Már értették.

Az erdész nem várt. Gyorsan eltávolodott, egyre mélyebbre az erdőbe. Jól ismerte ezt a területet, tudta, hol lehet a legrövidebb úton kijutni a főútra.

A gyermek elcsendesedett. Ez még inkább félelmet keltett.

Messziről már hallatszott az autó ajtóinak zaja.

Jönnek.

Pár perc múlva végre kiért az útra. Ekkor szólalt meg a rendőrségi autó szirénája.

A férfiak nem értek oda.

Később kiderült, hogy ugyanazok a csoport tagjai voltak, akiket kerestek. Ideiglenesen ott hagyták a gyermeket, hogy valakinek átadják.

Ha az erdész pár perccel később érkezett volna, a gyermek egyszerűen… eltűnt volna.